Daróczi János az idei szezontól a német első osztályban bizonyíthat. Csapata a Neuenburg Atomics egy év Bundesliga II-es szereplés után a magyar játékosnak is köszönhetően kivívta a feljutást a legjobbak közé. A 22 éves dobó Nagykanizsán készült a németországi visszatérésre. A nagy feladatok előtt a Zala megyei városban beszélgettünk vele.

„Hét éves voltam, amikor a baráti társaságból talált valaki egy ütőt és azonnal elkezdtünk vele játszani – kezdte feleveníteni első emlékeit a Gida becenévre hallgató fiatalember. Előtte, mint minden normális gyerek mi is fogócskáztunk, vagy bújócskáztunk. Egyik szomszédom, Simonics Szabolcs pont a város csapatában játszott, kilátogatott hozzánk és megmutatta mindenkinek hova álljon, hogyan dobja, üsse a labdát.  Először jó mókának találtuk, majd kezdtük komolyabban venni. Eljárogattunk edzésre, ahol mindenki az alapján lett beosztva, hogy öt labdából mennyit ütött el, hogyan kapta, vagy dobta el őket. Én az egyes bázisra kerültem, mert az éppen hiányposzt volt. Sokan kihullottak és a végén csak én maradtam.”

A kilencvenes évek elejétől 2007-ig Japánból érkező önkéntesek teljesítettek szolgálatot Magyarországon, többek között Nagykanizsán is. Az akkor már jelenlegi posztján játszó Gida rengeteget fejlődött a baseballra szakosodott misszionáriusok kezei alatt. Nekik köszönhetően sajátította el a japán dobóiskola rejtelmeit.

„A japán edzők rengeteget segítettek.  Hasznos tanácsokat adtak, többször megkértem őket, hogy edzés előtt, vagy olyan napokon, amikor nem volt foglalkozás jöjjenek ki velem a pályára. Szerencsémre éppen dobók érkeztek, én fejlődtem a legtöbbet a csapatban, aminek valamennyire meg is térült az eredménye.”

Méghozzá elég hamar, hiszen 21 évesen már Németországban riasztgatta az ütőket. Ehhez azonban saját kezébe kellett vennie sorsát.

„Három éve, – mint most Nagykovácsiba- külföldiek érkeztek Magyarországra, mondtam nekik, hogy szeretném kipróbálni a tudásomat magasabb szinten. Ajánlották az Egyesült Államokat, de nem volt meg rá az anyagi keret. Említettek egy németek által szervezett olaszországi edzőtábort. Ott elégedettek voltak velem, de az, hogy most egyszer láttak nem jelent semmit. Szükségük lett volna egy éves statisztikára, mondták, hogy menjek ki játszani Németországba, mert, ha ott bármelyik osztályban eredményt produkálok, az már nekik is többet mond. A táborban többen invitáltak saját csapatukba, majd két hétre rá megkeresett a Bundesliga I-ben szereplő Neuenburg Atomics , ha van kedvem nyáron csatlakozzak hozzájuk. Legalább 10 alapszakasz mérkőzést le kellett volna játszanom, de akkor már a rájátszás közelében voltak. Abban maradtunk, hogy a következő évben már végig náluk leszek. Ez volt tavaly, amikor megfelelő játékosállomány híján nem tudták vállalni az első osztályú indulást.”

A Neuenburg nem sokat időzött a második vonalban, azonnal visszaverekedte magát a Bundesliga I-be. A télen megpróbálták megerősíteni a keretet, a svájci válogatott Andrea Girasole, a francia nemzeti csapat oszlopos tagja Patrick Carlson és az amerikai Tony Ronco is a dobórészt erősíti az következő szezontól. De mit vár a magyar játékos csapatától és saját magától?

„Idén elég sok játékos jött, egy kicsit komolyabb kerettel vágunk neki a bajnokságnak, utolsók biztos nem leszünk. Tavaly sokat fejlődtem technikailag, és ha az ember próbál valami újat beépíteni, akkor akarva-akaratlanul visszaesik a teljesítménye. Ez nálam is megfigyelhető volt, de úgy érzem, hogy a mostani szezonban már jobb lehetek.”

Az előzőt 7 győzelemmel és 7 vereséggel, 110 inning alatt 83 strikeouttal és 5.86-os ERA-val fejezte be.  A számok azért is dicséretesek, mert volt olyan időszak, amikor elég sűrűn megtette a Neuenburg- Nagykanizsa útvonalat.

„Tavaly még iskolába jártam és mindenféleképpen haza kellett jönnöm levizsgázni. Amikor előálltam a németeknél, hogy egy hónapig vissza kell térnem Magyarországra, egy kicsit kikerekedett a szemük, de végül belementek és csak hétvégenként kellett visszamennem. Elég fárasztó volt, a vizsgákra nem tudtam felkészülni és fizikailag sem voltam a toppon.”

A további fejlődés érdekében az ünnepek utáni időszakot a konditeremben kezdte, ahol németek által előírt egyéni gyakorlatokkal készült a németországi visszatérésre.

„Speciális gyakorlatokat kell csinálni, nem egyszerű tömegnövelő feladatokat. Az a lényeg, hogy erős legyen az ember tömegnövekedés nélkül, mert egy dobónak nem előnyös, ha túl nagy súly van rajta. Inkább szakszerű mozdulatsorokat kell végrehajtani. Németországban az egyik edző személyi trénerként diplomázott az Egyesült Államokban. Előírt egy két hónapos edzésprogramot, amit ha becsülettel elvégzek, az gyakorlatilag felkészít a szezonra.”

Daróczi Jánosnak a baseball mellett van egy másik szenvedélye is. Alighogy kimondom a „Rubik-kocka” szót már nyúl is a táskájába és előkapja a hungarikumnak számító tárgyat. Azonnal megkér, hogy keverjem össze és 20 másodperccel később a kocka kirakva hever előttem.  Amíg a ledöbbenés után megpróbáltam összeszedni magam, elmeséli kedvenc kikapcsolódásának történetét.

„Régebben a baseball mellett break táncoltam, ott az egyik sráccal szemben elvesztettem egy Rubik-kocka fogadást. Valahogy vissza akartam szerezni az elhappolt száz forintot és nekiláttam komolyabban foglalkozni vele. Először édesanyám tanított meg kirakni. A kezdetekben nem volt olyan egyszerű, de elkezdtem utánanézni a rejtelmeinek. 2004-ben rendeztek egy versenyt, amit egy nagykanizsai nyert meg, az ő segítségével képeztem ki a gyorsaságot. Én kétszer indultam ilyen viadalon, egyszer második, egyszer pedig harmadik lettem, szóval nem megy olyan rosszul. Azért nem tudok járni, mert a meccsek és a versenyek ütik egymást. Szeretnék menni, mert jó szórakozás.”

Főhősünk eddigi pályafutása remek példa arra, hogy Magyarországról is el lehet érni bármit, ha baseballról van szó, csak kitartás és szorgalom kell hozzá.

Az MLB április végétől ismét tart válogatókat Európa szerte, ahova remélhetőleg sok magyar tehetség is eljut.

Gida szereplését figyelemmel követheted csapata hivatalos honlapján (Neuenburg Atomics), de a baseball.hu is folyamatosan beszámol németországi mérkőzéseiről.

Fotó: Mark Adamsbaum

Simon Gühring személyében illusztris vendéget köszönthetett a Nagykovácsi Amerikai Iskola. A német válogatott játékos a Magyar Baseball Szövetség (MOBSSz) téli bajnokságának keretein belül vendégedzőként segítette népszerűsíteni a játékot. Az Európa élvonalába tartozó Heidenheim Heideköpfe játékos-edzője az első nap után állt honlapunk rendelkezésére.

- Először jársz Magyarországon?

- Igen, eddig még nem volt lehetőségem ellátogatni az országba, de nagyon tetszik. Egyelőre csak az esti életet láttam és az eső is esik, de Magyarország valóban gyönyörű, különösen a Budai vár és a Lánchíd.

- Hivatalosan, mint vendégedző vagy jelen Nagykovácsiban. Hogy kerültél kapcsolatba a magyarokkal?

- A bátyám David járt itt novemberben és találkozott Lingenhoel Terryvel . Megadta neki az e-mail címét és néhány üzenetváltás után megkért, hogy jöjjek el, segítsek népszerűsíteni a baseballt és edzzem a csapatokat. Szombaton a fiatalabbakat, vasárnap pedig minden érdeklődőt.  Sajnos nem tudok tovább maradni, mert otthon vár a család és a munka.  A komplexum nagyon szép, jól fel van szerelve. Uszoda, konditerem…

- Mesélj nekünk egy kicsit a kezdetekről. Mikor került először ütő a kezedbe?

- Tizenegy éves koromban egy amerikai keresztény csapat játszott Mannheimben és az egyik edzőtől kaptam egy ütőt. Ekkor érintkeztem először a baseballal. Fél évvel később egy első osztályú csapat edzőtáborozott szülővárosomban, Leonbergben és egy nyílt edzésen kipróbálhattam a játékot. A bátyám kért meg, hogy kísérjem el. Később ő a labdarúgást választotta. Fiatalabb koromban én is fociztam, de a baseballt mindig is jobban szerettem.  A negyedik vonalban szereplő Leonberg volt az első csapatom, de egyszer csak a pálya helyére egy bevásárlóközpontot építettek. Így kerültem az első osztályú Heidenheim Heideköpféhez, ami jelenleg is a klubom.

- Ezek után az Egyesült Államokba igazoltál. Hogy jött ez a lehetőség?

- 18 évesen Dél-Afrikában jártunk, ahol amerikai játékosmegfigyelők voltak jelen, így sikerült szerződéshez jutnom. A Milwaukee Brewers egyik fiókcsapatában, az Arizona Brewersben kaptam lehetőséget és az újonc ligában bizonyíthattam. Én voltam a harmadik német játékos, aki az egyesülés után lehetőséget kapott a sportág őshazájában. Volt egy srác, akivel együtt játszottam a Brewersben – ő volt az első – és egy remek ember, Tim Henkenjohann, aki a Minnesota Twins alkalmazásában állt.

- A Twinsről jut eszembe, hogy a menedzsere Ron Gardenhire is Németországban született. De vajon a német emberek tudják-e ki az a Gardenhire? Mennyire népszerű sportágról van szó?

- Gardenhire? Tényleg? Ezt nem tudtam. Németországban nem elég nagy sportág, az emberek nem ismerik. A kosárlabda is akkor lett igazán népszerű, amikor Dirk Nowitzki az NBA-be került. Talán nekünk is addig kell várnunk, amíg valaki elkezd játszani a major leagueben. Az igazán népszerű sportágak a labdarúgás és a kézilabda, amiben akciók vannak, mindig történik valami a pályán. Több olyan játékosra lenne szükségünk, mint Henkenjohann. Nagyon nehéz fiatalokat találni, mert főleg a nemzeti sportok érdeklik őket, amikkel sok pénzt tudnak keresni.

- Simon Gührignek van esélye arra, hogy áttörje a határt?

- Nem hiszem. Már 26 éves vagyok, de nagyon sok fiatalabb játékosnak igen. Idén a New York Mets meghívta Kai Gronauert a Spring Trainingre és van egy regensburgi srác, Max Kepler-Rozycki , aki a Twinshez írt alá 800 ezer dollárért, ami nagyon sok pénz.

NÉVJEGY:

Név: Simon Gühring
Született: 1983. július 14., Leonberg
Posztjai: elkapó (néha külső védő)
Klubcsapatai (1994-2010): Leonberg, Heidenheim (németek), AZL Brewers (amerikai), Sportvereniging ADO (holland), Heidenheim
Családi állapota: nős, felesége Sarai. Egy 18 hónapos lányuk van, áprilisra várják a másodikat
Kedvenc MLB csapata: Seattle Mariners
Kedvenc MLB játékosa: Josh Hamilton (Texas Rangers)
Kedvenc MLB fogó: régebben Ivan Rodriguez (Washington Nationals), most Brian McCann (Atlanta Braves) és Joe Mauer (Minnesota Twins)

Fotó: Mark Adamsbaum

- Visszatérve egy kicsit Brewershez. Tanultál is kint, vagy csak a játéknak éltél? Ha jól tudom a National Academy Of Sports Medicine-en végeztél.

- A tanulás csak később jött.  Amikor kint játszottam minden a baseballról szólt. Általában fél hatkor keltem és szinte az egész napomat a pályán töltöttem.

- Egy szezont Hollandiában töltöttél, majd 2005-ben visszatértél Németországba. Változott valamit a játék, amióta elhagytad az anyaországot?

-  Amikor hazajöttem nem. Az igazi változás két évre rá jött. A játék színvonala nagyon sokat javult. A játékosok egyre közelebb vannak a major league szintjéhez, nem csak arra van esélyük, hogy főiskolai szinten játszanak, hanem, arra is, hogy kipróbálják magukat a nagy ligában. Régebben nagy gondot okozott a vízumprobléma. Nagyon nehéz volt megszerezni, de ma már korlátlanul beléphetnek az Egyesült Államok területére nemcsak a németek, hanem más európai országok játékosai is.

- Beszéljünk a válogatottról. A szövetségi kapitány Greg Frady a B csoportból vezette vissza a csapatot a világ élvonalába.

- Frady elképesztő munkát végez. Akkor kezdte el, amikor nagyon mélyen voltunk, megtört a hírnevünk. Nem mindenki akart már a válogatottban játszani, majd jött ő  és nagyon sokat segített.  Eggyé kovácsolta a társaságot és két év alatt kivezette a világbajnokságra. Az én szememben ő a legjobb edző, aki valaha is Németországban dolgozott.

- Németország rendezheti a 2010-es Európa-bajnokságot. Van-e esély a bombaerős Hollandia ellen megszerezni az ország első EB címét?

-  Feltétlenül! A hollandok erősek, de nekünk is nagyon jó csapatunk van. A legjobb formánkat kell hoznunk minden mérkőzésen. A baseballban minden megtörténhet. Legyőzhetjük Hollandiát! Ellenük a játék minden területén, de főleg védekezésben kell hibátlan teljesítményt nyújtanunk.

- Mint ahogy te is tetted a tavalyi német bajnoki döntőn. A negyedik meccsen sérülésből éppen visszatérve először ütöttél egy home runt, majd egy grand slamet. Végül megnyertétek a bajnokságot az ötödik találkozón szerzett kilencedik inninges hazafutásoddal.

- Egy műtét után tértem vissza, még kocogni sem bírtam. Tudtam, hogy messzire kell ütnöm a labdát, mert biztos nem érem el az egyes bázist. Simán ki tudtak volna dobni a külső pályáról is. Az igazán nagy dolog mégsem a sok hazafutás volt, hanem maga tény, hogy játszhattam. Egy ilyen felépülés általában 6-10 hetet vesz igénybe én pedig alig négy hét múlva már a pályán voltam. Nagyon sokat köszönhetek ezért Istennek. Hiszek abban, hogy segített, még a doktorok is azt mondták, hogy ez a gyógyulás hihetetlen volt.

-  Végezetül tudsz-e valami tanácsot adni a magyar utánpótlásnak?

- Dolgozzanak és játszanak keményen, de sportszerűen. Az egész sportág a profizmusról szól. Nem sok magyar játékosnak sikerült eddig eljutnia erre a szintre, ehhez idő kell. Ha elkezdenek keményebben és jobban dolgozni talán lehet esélyük arra, hogy profi játékos váljék belőlük. De csak azt tudom mondani, hogy érezzék jól magukat és élvezzék, amit csinálnak. Ez egy nagyszerű sportág arra, hogy kapcsolatba kerüljenek a többi csapatjátékkal, megtanulják tisztelni a másikat. Egyszer majd a nemzeti csapatban fognak szerepelni és képviselhetik hazájukat, ami a legnagyobb megtiszteltetés egy sportembernek.

az interjút készítette: Mérnyei Péter

Magyar ellenfele is lesz Simon Gührignek a következő szezontól. Daróczi János (akivel hamarosan egy hosszabb interjút is olvashattok) csapata kiharcolta a feljutást a legmagasabb osztályba. Gühring számára nem ismeretlen játékosról van szó. „Persze, hogy ismerem! A Neuenburgben játszik. Igaz eddig ők a másodosztályban szerepeltek, de az UPI szervez minden évben egy baseball tábort Olaszországban és Riminiben volt szerencsém találkozni vele. Jövőre pedig már egymás ellen játszhatunk az első osztályban.”

Az újonnan megalakított Junior Nemzeti Válogatott augusztus elején fejezett be egy sikeres, tíz napos baseball tábort, ami az első volt a magyar baseball történetében ebben a korcsoportban.

A csapat július 22-én kelt útra, hogy részt vegyen egy hlubokai (Csehország) nemzetközi tornán (IYBST). Garantált négy meccs várt a fiúkra, az elődöntőbe jutó csapatok pedig további két meccset játszhattak. A torna öt csapatos volt, így az elődöntőbe kerülés teljesíthető célkitűzésnek tűnt, ám hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az a bizonyos léc magasra lett helyezve, az ellenfelek igen komoly játékerőt képviseltek.

A magyar válogatott a vendéglátó Hluboka, a „Purpose Driven” nevű amerikai középiskolás csapat valamint az U-15 és U-16 korosztályú cseh válogatottak ellen lépett pályára. A cseh csapatok eredményei mindenképpen említést érdemelnek: az U-15-ös válogatottjuk éppen túl volt az Európa Bajnokságon, ahol bronz érmet szereztek; az U-16-os válogatottnak pedig ez a torna az augusztusban Tajvanban megrendezésre került U-16-os Világbajnokságra történő felkészülés egyik állomása volt.

Az első két meccs az amerikai és a cseh U-16-os válogatott ellen rávilágított arra, hogy válogatottunkból még hiányzott az összehangoltság, összeszokott játék, ami ilyen szintű csapatok elleni helytálláshoz szükséges. Ez végülis nem meglepő, a csapat ugyanis mindössze két közös edzésen vett részt a torna előtt. Mindkét meccs nagyarányú vereséggel zárult. (1:10 / 2:10)

A harmadik és negyedik meccs már egy olyan magyar csapatot mutatott, akik nagyon akarták az első győzelmet. Mindkét meccsen keményen küzdöttek és korán vezetést szereztek a fiúk. De végül az előny megtartásához szükséges tapasztalatok hiánya és néhány védekezési és mentális hiba miatt elúszott mindkét lehetséges győzelem. A végeredmények: 7:11 és 9:11.

Bár ötödik helyen zártuk a tornát és nem jutottunk az elődöntőbe, mégis hazahoztunk egy díjat: A Homerun Derby Győzetese magyar csapatból került ki! Domján Viktor, a Szentendre Sleepwalkers játékosa két hazafutást ütött a versenyen, ezzel megelőzve mindenkit. Szép teljesítmény, Viktor!

A torna után a válogatott Érdre utazott, ahol hétfőn megkezdődött az öt napos edzőtábor.

Hétfőn és kedden napi két edzés keretében rengeteg idő jutott a torna során feltárt hiányosságok és gyengeségek javítására. Az edzéseket tantermi oktatások is kiegészítettek, melyek célja a taktikai ismeretek fejlesztése volt.

Szerdától péntekig a Hlubokában megismert amerikai Purpose Driven középiskolai csapat is csatlakozott a tábori programhoz. Amellett, hogy a pályán együtt dolgoztunk a Purpose Driven játékosokkal és edzőiekkel, a csapatok minden nap játszottak egy 7 inninges mérkőzést is.

Ugyan nem sikerült egyszer sem legyőzni ezt a nagyon összeszokott csapatot – akikről tudni érdemes, hogy megnyerték a Hlubokai tornát idén zsinórban másodszor – de nem adtuk olcsón magunkat, az eredmények: 1:11, 4:7, 6:8. Különösen az utolsó két mérkőzésen volt szembeötlő a teljesítménykülönbség az első hlubokai meccsen látott magyar válogatotthoz képest. Keményen küzdött a csapat, kommunikáltunk egymással és támogattuk egymást folyamatosan a pályán és a kispadon is!

Az első junior válogatott edzőtábor összességében nagyon sikeresnek tekinthető. Minden játékos sokat fejlődött a tíz nap alatt. Habár mindenki nagyon elfáradt a tábor végére, mégis mindenki elégedetten tekintett vissza a táborban töltött napokra.

A következő évi célkitűzés a korcsoportos Európa Bajnoki Selejtezőn való részvétel. Ugyan néhány játékos már átlép felnőtt korosztályba jövőre, de csapat magja együtt marad 2010-ben is és sokkal felkészültebb lesz, hogy helytálljon az európai baseball színtéren.

2009. augusztus 30-án, vasárnap került megrendezésre a hagyományos Duna Kupa, az idei házigazda Ausztria csapata volt.

Az első mérkőzésen igazi dobócsata alakult ki, főleg a védelmek domiáltak. A kiegyensúlyozott mérkőzést végül Ausztria nyerte 4:2 arányban.

A nap második mérkőzésén Magyarország legjobbjai mérkőztek meg Szlovákia válogatottjával, mely mérkőzés sokáig emlékezetes marad. Történt ugyanis, hogy az 5. inning közepére 8:2-re elhúzott válogatottunk, majd az inning alján támadt zavart kihasználva, egyenlített ellenfelünk. Ezután mindkét csapat hatalmas lelkesedéssel, reemek védekezéseket produkálva játszott, 7 teljes inningen keresztül!  Újabb pont a 14. inning tetején született, ezzel válogatottunk 9:8-ra vezetni tudott. Már csak három out hiányzott a gigászi csata megnyeréséhez, ám az addig remekül dobó Nagy Krisztián (JSR), a legrosszabbkor fáradt el, így tele pályánál kellett átvennie a dombot Csík Adriánnak (JSS), aki második dobására egy hosszú ütést kapott, amiből két szlovák játékos is pontot tudott szerezni, így a végén ellenfelünk örülhetett a 10:9-es győzelemnek.

A válogatott második mérkőzése 20 perccel a Szlovákia elleni mérkőzés után kezdődött. 5 játékrészig úgy tűnt, csapatunkat nem viselte meg az előző maratoni csata annyira, hiszen ausztria csak két pontos előnyt tudott szerezni, 6:4-es állásnál azonban a magyar védelem hirtelen összeesett. A 6. játékrész elején Ausztria 11 pontot szerzett és 17:4-re elhúzott. A mieink erre mindössze 1 ponttal tudtak felelni, de ez csak a végeredmény kozmetikázására volt elég.

A második mérkőzésnek 20:30-kor lett vége, a Magyar válogatott 7 1/2 órán keresztül volt a pályán gyakorlatilag pihenő nélkül.

Bár a magyar csapat nem tudott győzelmet elérni az ez évi duna kupán, a teljesítményünk sokkal jobb volt az előző éveknél, és nagy fejlődés látható a tavalayi CEB Euro selejtezőben negyedik helyen végzett csapathoz képest.

A Magyar Országos Baseball és Softball Szövetség szeretne egy hatalmas “Danke”-t mondani az Osztrák Szövetségnek a torna megrendezéséért!

Eredmények:
Szlovákia – Ausztria 2:4 (9 inning)
Magyarország – Szlovákia 9:10 (14 inning)
Ausztria – Magyarország 17:5 (7 inning)

Július 12-18. között a serdülő válogatott tagjai Érden gyűltek össze, hogy felkészüljenek az idei fő versenyükre, az augusztus 21-23-ig Brno-ban zajló Kadet Grand Prix-re. A májusi válogatón hét különböző klubból tizenhat játékos került be az idei serdülő válogatott keretbe. A játékosok vasárnap foglalták el szálláshelyüket az érdi OM vendégházban, ami az egész heti tábor központjaként szolgált.

Hétfő reggel a hivatalos megnyitó keretében Ingo Gottwald szövetségi kapitány üdvözölte a játékosokat, majd utána az érdi baseball pályán 10:00-kor megkezdődött az első közös edzés. A válogatott edzői stáb (Terry Ligenhoel, Bánkúti Mihály, Radácsi András, Ingo Gottwald) munkáját USA-ból és Kanadából érkezett vendégedzők is támogatták (Vince Smith, Brian Miracle, James Tan), akik az amerikai Fellowship of Christian Athletes  (FCA honlap) és az OM szervezésében érkeztek erre a hétre Magyarországra. Vince és Brian jelenleg főiskolai játékosok Amerikában, míg James több éves tapasztalattal rendelkező Little League edző Kanadában.

Egy átlagos nap valahogy így zajlott a táborban:

Közös reggeli 8 órakor, majd irány a pálya, ahol 9-12-ig tartott a délelőtti edzés. Ezután jött az ebédszünet, majd pár óra csendespihenő. Hét közben kétszer is a helyi strandon töltötte ezt az időt a csapat, ami kellemes felüdülést jelentett a rekkenő hőségben.
A délutáni edzést megelőzte minden nap egy óra elméleti oktatás , melynek keretében baseball taktikai elemeket tanultak a játékosok valamint személyiségfejlesztő beszélgeteseken vettek részt. Ezután újra a pálya következett, délutáni ütőedzés és esti edzőmeccs. A meccs 19:45 körül ért véget, a csapat visszatért az OM tréning központba vacsorázni. Vacsora után lehetőség volt baseballos mozifilmeket, felvételről baseball meccseket nézni kivetítőn vagy egyszerűen csak pihenni.

Az edzéseken a játék minden elemén dolgoztak a játékosok: basefutás, dobás, védekezés, ütés. A keretet mindig kisebb csoportokra osztották az edzők és egy csoporttal egyidőben két-három edző foglalkozott. Igazi baseballos időjárás jutott a hétre, egy csepp eső sem esett, de a hőmérséklet nem egyszer elérte a 35 fokot is edzésidőben. Emiatt gyakran iktattak be az edzők szünetet, sok víz fogyott, de a játékosok sosem panaszkodtak, nem csökkent a gyakorlatok során az aktivitás. „Minden játékos keményen dolgozott egész héten, és mi edzők nagyon büszkék vagyunk rájuk. Néha nehezen ment a koncentrálás egy-egy kánikulai nap vége felé, de a srácok jól kezelték a helyzetet”, mondta Coach Ingo a tábort lezáró esti program során. „Mindenki igazi harcosként küzdött és megérdemli, hogy válogatott játékosnak nevezzék.”

A hét során a játékosok és edzők körülbelül 28 órát edzettek a pályán és további 6 órát töltöttek teremben elméleti oktatásokon.

Külön hatalmas köszönet jár a három vendégedzőnknek és ugyancsak hatalmas köszönet a 4 fős önkéntes konyhai személyzetnek, akik nagy mértékben hozzájárultak a tábor teljes sikeréhez.

Az alábbi youtube linken Emily Grimsly, OM média ügyekkel foglalkozó önkéntese által összeállított képriportját láthatjátok. Köszi szépen, Emily!!!

>>2009. Serdülő Válogatott Tábor képriport<<

Szombat éjjel 11 órakor indult a magyar softball válogatott Belgiumba a B-csoportos Európa Bajnokságra. A 14 fős utazókerettel tart még 3 edző és egy nemzetközi softball bíró is.

Fárasztó hét elé néz a magyar csapat Hobokenben, hiszen elég zsúfolt lesz a program, nem beszélve a kisbusszal megtett útról. Hétfő este 18 órától a verseny nyitómérkőzését játsszák a magyar lányok a házigazda belgákkal, majd másnap délelőtt 10-től Szlovénia, 14 órától pedig Bulgária ellen lépnek pályára. Szerdán az A-csoportból két éve kiesett Svédország lesz az ellenfél.

A keret tagjai:

Balassa Nóra (RKA), Balatoni Krisztina (HAS), Balog Zsuzsa (HUN), Bates Maria (HUN), Cserháti Eszter (HUN), Gyimes Magdolna (RKA), Metzger Alexandra (SSS), Poprádi Eszter (RKA), Radics Sára (RKA), Reisinger Petra (SSS), Szántó Ágnes (SSQ), Szántó Alexandra (SSQ), Tóth Eleonóra (SSQ), Váradi Szilvia (HAS)

További információk a hungarysoftball.blog.hu oldalon.

2009. augusztus 11-29-ig az olaszországi Pisa, Tirrenia nevű kerületében elhelyezkedő, Olimpiai edző központban kerül megrendezésre az MLB európai akadémiájának válogatója. Ide Európa legjobb 15-18 éves fiataljai kvalifikálhatják magukat a 7 különböző helyszínen (Svédország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Hollandia, Németország és Csehország) megtartott előválogatón.

A hozzánk legközelebb eső helyszínen, Prágában két magyar játékos képviselte hazánkat, Pásztor Domokos és Bubla Áron – mindketten Szentendre Sleepwalkers játékosok – személyében. Rajtuk kívül még rengeteg, közép- és kelet-európából érkező játékos igyekezett tudása legjavát ezen az egy edzésen megmutatni.

Az erőpróbán való részvétel feltétele a korosztályon kívül az is, hogy a résztvevő játékosok hazájuk valamely válogatottjában is szerepeljenek.

Az egynapos edzés egy általános bemelegítés után 55 méteres sprinttel kezdődik, majd pozíciónkénti gyakorlatokkal folytatódik és ütéssel ér véget. A feladatok végrehajtását, a feladatokon elért időeredményeket az MLB majdnem összes csapatából érkező megfigyelők kísérik figyelemmel, majd a látottak alapján, május végén hirdetik ki, hogy kik azok a játékosok, akik részt vehetnek az augusztusi 3 hetes válogatón, ahol Afrika legjobbjai is csatlakoznak hozzájuk. A három hét letelte után pedig, akik itt is megfelelnek, azok sportösztöndíjjal Amerikába kerülhetnek, majd innen már egyenes az út az MLB valamely csapatába.

A MOBSSz elnöke, Dr. Vámos Attila megkérte a két játékost, hogy írjanak egy pársoros beszámolót, fogalmazást, hogy ők hogyan élték meg ezt a napot. Ők ennek a kérésnek eleget is tettek, így most az ő beszámolóik következnek.

Bubla Áron:

“2009. május 5-én, Prágában került megrendezésre az MLB egyik európai próbajátéka. Utunk reggel vette kezdetét négyesben, név szerint: Ingo Gottwald, Vámos Attila, Pásztor Domi és én (Bubla Áron). Egy kis késéssel érkeztünk meg és így már a melegítésbe kellett Domival bekapcsolódnunk. Ezután következett a 60 yardos futás, amin mind a ketten megjavítottuk az egyéni csúcsunkat. A következő kihívás az outfielderekre (külső védők) várt, ami minket nem érintett. Nekik most vagy soha (do or die) módszerrel kellett a right field-ről bedobni a labdát haza és hármasra. Ezután következett a védekezés, amikor is a shortstop-ról kellett egyesre dobni. Körülbelül 6 rowlingot (guruló labda) kaphattunk jobbra, balra, szembe és egy lassút is. Ugyebár ez érintett engem. Úgy éreztem, hogy jól ment, minden labdát simán felszedtem és mindig pontosan, és viszonylag gyorsan dobtam egyesre. A védekezés után következtek az egyes védők akik, hasonlóan, mint az outfielderek dobtak hármasra meg home-ra. Utána jöttek a catherek, ami ugyebár Domi barátunkat érintette. A mozgása szép volt és gyors, a többi catcherhez képest ő volt az egyik legtechnikásabb. Így a védekezésünk summázataként azt a következtetést vontam le, hogy mindkettőnkből egy dolog hiányzott csak, az erős kar. A technikánk jó volt, de mindkettőnk karja gyenge. Akik velünk védekeztek, néhányan utána elmentek dobni is, és ott dobálták a 84-86 mérföldes labdákat. Szóval tényleg jó kis karjuk volt a srácoknak. Ezek utánaz ütés következett, amire másfél órát kellett várnunk, mert az utolsó csoportba tettek bennünket. Ez idő alatt elkezdett cseperegni az eső, a levegő is lehűlt, mi is kihűltünk, mire sorra kerültünk. Nem kifogásokat keresek, de rossz időben nem olyan jó ütni. Két körben kaptunk 7-7 labdát. Az első körünk igen gyengén sikerült, de a másodikban már mindkettőnknek volt jó ütése. Sajnos itt magunkhoz képest is gyengén teljesítettünk. Most így pár nap elteltével az egész próbajáték összefoglalásaként elmondhatom, hogy tiszta lelkiismerettel és elégedett szívvel tértem vissza kis hazánkba. Nem voltunk kiemelkedően jók, de a középmezőnynél jobbak voltunk. Akik ott voltak azok nagy része már körülbelül 9 éve baseballozik, mi meg csak 6 éve. Ők jobb körülmények között és jobban képzett edzőkkel készültek, mint mi. Véleményem szerint, 1-2 év és utolérhetjük őket, és ők már egy viszonylag magas szintű baseballt képviselnek olyat, ami az amerikai edzőket is érdekli. Rövid beszámolóm befejezéseként meg szeretném köszönni a lehetőséget, hogy képviselhettem a magyar baseballt és láthattam, hogy nem állunk olyan távol az igazán jóktól.”

Pásztor Domokos:

“Aprócska késéssel érkeztünk, gyorsan átöltöztünk, és csatlakoztunk az akkor már melegítő brigádhoz. Elég átfogó melegítés volt, de nem is fárasztó, látszott az egész stábon, hogy profik. Rengeteg ügynök volt jelen, mindenki valamely MLB csapat dzsekijét viselte, vagy csak a European Baseball Academy- s melegítőt. Én személy szerint a rossz időjárás ellenére nagyon formában éreztem magam, bár ezt a helyzet is megkövetelte. Mellesleg elég nagy motiváció volt, hogy láttuk az „ellenfeleinket”, akik között nem volt ritka a 195 cm feletti, és gyanítom, hogy kilóban is 100-at közelítette egy- két sporttárs. Szóval a bemelegítés után következett az 55m-es sprint, amit párokban futottunk. Mindenkinek volt egy száma, és értelem szerűen szám szerinti sorrendben kellett futnunk. Itt mind a ketten elég jól, magunkhoz képest meg kitűnően teljesítettünk, mert mind a ketten egyéni rekordot döntöttünk, illetve a párunkat, akivel futnunk kellett, mindketten lehagytuk. Mindenesetre Áron is meg én is az erős középmezőny sorait erősítettük, Áron a kicsit erősebb középmezőnyét.

Most egy olyan rész következett, ahol érdemben egyikünk sem szerepelt, ugyanis az outfielderek (külső védők) dobáltak be kintről a harmadik és a hazai bázisra. A plate-nél én fogtam, mint catcher (elfogó), így testközelből figyelhettem meg a dobásokat, melyek gyakran voltak olyanok, amelyeket nem hogy Magyarországon, de még az interligában sem láthattunk. A külső védők után jöttek az infielderek (belső védők), akik a beállós posztjáról dobáltak egyesre, illetve az egyes védők a harmadik bázisra. Itt Áron kollégám mutatta meg a világnak, hogy milyen is a magyar baseball, remélem sikerült jó benyomásokat keltenie az edzőkben. Én ezt sajnos nem láttam, mert ez alatt melegítettem, ugyanis az infieldereket az elfogók követték a kettesre dobással. Itt nagyon komoly volt a verseny, őszintén szólva nem igazán láttam még ilyen karú játékosokat. A válogatott edzője, Ingo Gottwald szerint nem igazán voltak vetélytársaim, már ami a technikai részét jelenti. Mozgásuk nem volt túl összetett, kifinomult, mindezt viszont a másfél méter hosszú és nagyon erős karjaikkal kompenzálták. Ezen pozíción versenyzők közül én voltam a második legkisebb, legalábbis termetben. Ennek ellenére sikerült a harmadik, vagy negyedik legjobb időt elérnem. A legjobb kidobás 2,1 másodperc volt, nekem 2,3 jött össze. Ennek ellenére abszolút nem voltam csalódott, ugyanis látszott ezeken a játékosokon, hogy ezt az eredményt nagyrészt a természeti adottságaiknak köszönhetik, ugyanis mint már említettem elég szép szál legények voltak, az enyémnél 15 centivel hosszabb kezekkel. Amíg ők nem igazán kidolgozott mozgással dolgoztak, én a karom erejének hiányosságát a mozgásommal tudtam többé- kevésbé kompenzálni.

Ezek után már csak az ütés volt hátra, illetve nekem még fognom kellett a dobóknak is. Itt eléggé balszerencsénk volt, mivel az utolsó két ütő voltunk, és a hideg miatt már az izmaink is kihűltek, hiába melegítettünk be újra, az úgy már nem az igazi. Illetve a BP-t dobó edző is már szórogatott a végére, engem majdnem meg is dobott. Itt igazából mind a ketten kicsit magunk alatt teljesítettünk, az első körben nem nagyon találtuk meg a hangot. A második körünk viszont már mindkettőnknek jobban sikerült, voltak szép ütéseink, ennek ellenére úgy gondolom, hogy többre lettünk volna képesek.

Hadd szóljak még pár szót a dobókról, akiket láttunk, illetve akiknek volt szerencsém fogni is. Tapasztalatom az volt, hogy nagyon jók voltak. Persze itt is volt egy-két gyengébb srác, de volt 8-10 dobó, aki 80mp/h (126 km/h) fölött adogatott. A leggyorsabb egy talán litván fiú volt, akit tavaly ugyanezen a válogatáson már beválogattak, 88 mp/h-t ért el. Természetesen ehhez még jött egy jó curveball (csavart labda) is.

Összegzés gyanánt, nem gondolom, hogy bármelyikünket is be fognak válogatni, abban viszont biztos vagyok, hogy nem sokkal voltunk lemaradva a kelet európai elit játékosoktól. Úgy gondolom, hogy remek tapasztalatszerzési lehetőség volt, most már tisztában vagyunk vele, hogy milyennek is kéne lennünk, és szerintem 1-2 éven belül, kemény edzéssel lehetünk is. Áron is meg én is a szereplő játékosok között a fiatalokhoz tartoztunk, így még 2-3-szor is szerepelhetünk ugyanezen a válogatón, de akkor már jóval több, akár a továbbjutáshoz is jó esélyekkel. Ezúton bíztatok, minden korombeli, de inkább fiatalabb játékost, hogy kemény, tényleg kemény edzéssel még innen is lehet valamit kezdeni a baseballal, szóval HAJRÁ!”

Az eseményről készült videó:

A hosszú hétvégén a magyar nemzeti válogatott programban résztvevő játékosok közös edzésre gyűlnek össze. A serdülő és junior játékosok Érden, a felnőtt válogatott tagjai Szentendrén edzenek.

A serdülő és junior válogatottnak az első edzés egyben válogató is lesz. A bővített keretbe a klubcsapatok edzői javasolták legjobbjaikat, mindkét korosztályban 30 játékos küzd majd a válogatottságért. Pénteken a serdülők, szombaton a juniorok edzése zajlik az érdi pályán. A végleges keret kijelölése május első felében várható, a következő edzés pedig május 31-én lesz. A nyár folyamán mindkét válogatott edzőtáborban és tornákon vesz majd részt. Részletes program hamarosan a válogatott menüpont alatt.

A felnőtt válogatott idei második edzésén ismét csak csonka kerettel dolgozhat Ingo Gottwald szövetségi kapitány, a Sleepwalkers interliga mérkőzése miatt a szentendrei játékosok igazoltan hiányoznak. Az edzésen résztvevő 11 játékos az áprilisihoz hasonló intenzív munkára számíthat. A felnőtt válogatott idei hivatalos tornája a Duna-kupa lesz augusztus 15-16-án Ausztriában. Előtte még további két edzésnapot és felkészülési mérkőzéseket tervez a kapitány. Az edzőmeccsek egyelőre szervezés alatt állnak, várható időpontjuk június utolsó hétvégéje. A válogatott keretről bővebb információk hamarosan a válogatott menüpont alatt.